A "Kaukázusi Magyarország" - avagy hogyan került a Szent Korona a Kárpát-medencébe?

Az előzőekben azon álláspontunknak adtunk hangot, hogy Magyarország Szent Koronáját, szemben a ma hivatalos magyar történeti felfogással, nem a XIII. században illesztették össze két korábban meglévő elemből, hanem a Kr. u. IV-V században készült egységes ötvösműként, és a Kaukázus déli oldalán hajdanvolt Szabíriából származik.

Szabíriáról, illetve az ott élt szabír-magyarokról azonban roppant keveset tudunk. Jómagam Szegedi egyetemi tanulmányaim során dr. Szegfű László tanár úr - aki egyébként akkor a Szegeden egyedüli „bevett” akadémikus álláspontot képviselő Kristó Gyula köréhez tartozott. Azon őstörténeti iskolához, akik különösen tagadták László Gyula „kettős honfoglalás” elméletét, de Györffy György kevésbé „eretnek” állításaival is vitába szálltak, Dümmerth Dezső az Árpádokat Attilától származtató elméletéről nem is beszélve – magyar őstörténeti előadásai során több alkalommal utalást tett egy a Kaukázustól délre élő magyar nyelvet beszélő népre, akik minden bizonnyal, valamifajta államisággal bírtak. Kristóék, így Szegfű László is elismerte azt, hogy ez a szavárd- vagy szabír-magyar nép minden bizonnyal ismerte a kereszténységet. Sőt azt is elismerték, hogy a szabirok között voltak olyanok is, főleg előkelők, akik meg is keresztelkedtek. (Ezt egyébként Árpád magyarjainak vonatkozásában is tényként kezelték.) Tehát a magyar történettudományban van egy akadémikus álláspontot képviselő történész iskola, akik maguk is történeti tényként kezelik a szabir-szavárd-magyar nép, és lehetőségként az ,állam létezését.

Nézzük azonban a forrásokat. Ezek közül elsőként az ókori „kortársakat” vessük górcső alá,. Nézzük hogyan ír erről idősebb Plínius Naturalis Historiae című művében. (Plínius könyve nem történettudományi, hanem természettudományos írás. A korabeli rómaiak által ismert világ kozmológiai, geográfiai, ásványtani, antropológiai, és zoológiai enciklopédiájának szánta a szerző.) Plínius említ egy Sardi Scythae népet a Dromos Achilleos elnevezésű földrajzi pontnál (keskeny földsáv a Krím-félsziget és a Dnyeper-torkolat között), és az mondja, hogy ezt az egész területet ezek a "szárdi szkíták" és a szirakénok lakják (IV. 26,83: Totum eum tractum tenent Sardi Scythae et siraceni). Mármost később Ptolemaiosz említ ettől a helytől északra egy Szuardeni népet, ugyanabban a népfelsorolásban, melyben szerepelnek a Szirakéni és a rejtélyes "Materi" (vélhetően a magyar) népnevek (Geogr. V. 9,16-17). Nagyon valószínű, hogy a szuardeni népnév és Plínius "sardi scytha" népe azonos a szavárd néppel, akikkel később számos esetben találkozhatunk a bizánci, örmény forrásokban, s akik valóban a Kaukázustól északra, illetve egy részük attól délebbre is lakott. A szavárdok vagy szabirok (a név kettős, párhuzamos használatára eddig még nincs kielégítő magyarázat) általában hun-szabirok elnevezéssel jelennek meg (plur. nom. Unnoi sabeiroi), és mint köztudott, a 9. században élt bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin leírja (A birodalom kormányzásáról), hogy a magyarok (akiket turkoknak nevez) régi neve valami okból "szavarti aszfali" volt, erős, vagy lovas szabir, illetve szavárd, s hogy elszakadt egymástól a magyar és a szavárd nép a besenyők támadása miatt, majd a szavárdok "Perzsia vidékére" költöztek (Dél-Kaukázus), de a magyarok még mindig küldenek hozzájuk követeket. Pliniusnál tehát valószínűleg a szavárdok vagy szabirok első kelet-európai említésével találkozunk.

A Kaukázustól a Kárpát-medencéig

A dolog tehát azért érdekes, mert a jelenkori magyar történetírás által is hitelesnek elismert latin szerző a Kr.e. I században tesz említést a szabir-szavárdokról. Ezen túl Plíniusnak komoly tévedései vannak, hiszen a szarmatákat a szlávokkal azonosítja, de az ilyetén való tévedések szinte természetesek az ókori latin és görög íróknál, így nem is a pontos antropológiai besorolást várjuk tőle. A fontos a népnév említése, és a nép földrajzi elhelyezése.

A továbbiakban nézzük Mesterházy Zsolt őstörténeti kronológiáját a szabirokra vonatkozóan:

456 Szabirok a Kaukázus északi lejtõjén. Nevük Elõ-Ázsiából ered.

491 Irnák (Irnik, Csaba, Kaba) hun király a Hun-Szabir Birodalom élén. Fiai Gordás (Gorda-Ogurd, Geobicász) és Magyar

514 Gordás uralomra jut. Keresztyén irányzatok harca a birodalomban. Gordás bizánci térítõket hoz, de kísérlete balul üt ki. Ugyanis monophysitizmust hirdetõ térítõket hozott, de 518-ban Justinus került Bizánc trónjára, aki visszaállította az orthodox keresztény tanítást. Újabb térítõk érkeztek, marakodássá fajult a kétféle papság jelenléte. Gordás elrendelte az elõbbiek által terjesztett kis arany és ezüst házi szobrocskák begyûjtését, erre kitört a lázadás.

525 Avar szállásterület a Káspi-tenger déli oldalán, szomszédos a keleti szabirokkal. Utrigur és kutrigur szabir-magyar törzsek csatlakozása az avarokhoz. Az avar ugyanaz a nép, mint a pártus. Uralkodóik Arszakidák.

528 Magyar lázadása, Gordás megölése. Gordás utódai 720-ig uralkodnak Szabiria – Ómagyarországban (Haussig már 1953-ban bizonyította, hogy az onogurok, szabirok, majd az avarok a Káspi-tó déli partja mentén vonulva vándoroltak Európába. Megállapította, hogy a szabirok és az avarok korábbi transzkaukáziai lakhelyei Zakhariás rétor szíriai néplistájában, valamint perzsa, örmény, görög, latin és késõbb arab forrásokban is adatolva vannak. Egyes perzsa kútfõk még az avarok Kaukázuson keresztüli vándorlásáról is tudnak.

Priscos rhetor, Atilla udvarában élt bizánci történetíró, is megerősíti az eddig leírt kronológiát, sőt a magyarok másik ágáról is említést tesz. Szerinte az onogurokat a szabirok szorították ki lakhelyükrõl, tehát, s ha az onoguroknak elõbb a kazárokat kellett legyõzniük, akik ekkor az alsó Volgától nyugatra laktak, hogy új hazához jussanak, amelybõl aztán követeket küldtek Bizáncba, akkor semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a 457. év tájáig, az onogurok, vagyis a magyarok hazájának a Káspi-tenger fölött, a Volga és Ural folyó közén kellett lennie. Tehát ez volt az elsõ európai haza. Az onogurok második hazája ettõl az idõtõl fogva, az V. szd. második felében és a VI. szd-ban a Meotisztól és a Fekete-tengertõl keletre, a Kubán folyó mellékén volt - , amint ezt az onogurokkal folyamatos összeköttetésben álló bizánci görögök egykorú történetírói bizonyítják. A korezmi központú Turkesztánból a Káspi-tó déli partján jött eftalita-hun, kusán stb. töredékek és Csitki népe stb. itt találkozott az Észak-Káspi, Volga-vidékrõl kiszorult on-ugurokkal.

536. Jézus evangéliuma a hunok írásával volt fára róva, és „aranyszájú szent János” maga is a hunoknak prédikál, és Zakariás rétor - ez év körül - hun nyelvre fordítja le a „római szentírást”.

545. I. Kosru perzsa király leigázza a Keleti Szabir Királyságot. A perzsa király döntõ gyõzelmet arat szabir Boarich királynõ - Balakh király özvegye - serege felett. Szétesik a keleti szabirság. Hogy nem egy szabir terület volt, arra a „subartoi asphaloi” jelzõ mutat. A maradékok újra visszavonulnak a Jajk - Volga vidékére és feloldódnak a kök-türk és kazár etnikumban, más törzseket a bizánci határõr körzetekbe telepítenek a Kur folyó déli vonala mentén. Utóbbiak lesznek a kurdok õsei. Aki innét nem vándorol el észak felé, egy évszázad múlva felszívódik az arab tengerben. A szabir nép szétszóródott, törzsei a Kubán, Kuma és Terek vidékére menekültek, kisebb töredékei pedig a Kur (Kyros) és Rion folyó mentén húzódtak meg. A Kaukázus északi lejtõire települt szabir törzsek szövetségre léptek az onogurokkal, s az így kialakult törzsszövetség harminc törzset számlált (uturgur - harminc ogur). Ez a példa más ogur törzseket is erõik egyesítésére késztetett. Így az öcsogurok (három ogur) és az altagírok (hat ogur) szintén feladták önállóságukat és kuturgur (vagy tukurgur - kilenc ogur) néven törzsszövetségbe tömörültek.

550-555 Avar átvonulás Szabirián. Arszakida (Zabargán, Szabir kán) kagán a vezér. Valószínû avar-szabir dinasztikus házasság a szabir királynõ és Arszakida között.

Tehát dinasztikus és a jelek szerint politikai érdekeket szolgáló házasság kötetett az Boarich királynő és az avar kagán között. A szabir uralkodó-ház részéről a túlélést jelentette ez a házasság, az avarok viszont saját katonai erejüket növelték azzal, hogy a házasság révén hozzájuk csatlakozni kívánó szabirokat befogadták, és hadrendbe állították. A házasság révén létrejött „új” uralkodó ház kánját az avar réteg anyai ágon nevezhette „Zabargán”-nak, helyesebb szabír kánnak (Zabargán névvel a görög forrásokban találkozunk). Szabírkánt Baján kagán követte, aki az európai Avar Birodalom megalapítója volt, és az 560-as évek végén elfoglalta a Kárpát-medencét. E szerint a Magyar szent Korona a kaukázuisi Szabíria uralkodói készítették, eredetileg az ő uralkodói diadémük volt. Szabíria bukása után, Boarich királynő házassága révén avar kézbe került, s így Baján idején a Kárpát-medencébe került.

A felső Pantokrator (az Atya Isten)

Ezt a történetet látszik erősíteni Csomor Lajos kaukázusi kutatásai során fellelt Kahkhuli-i Szűz Mária kép. Csomor állítása szerint a Kahkhuli-i triptichonon fellelt Mária ábrázolás a Magyar szent Korona eredeti képe volt. A zománckép kivitelezésének azonossága a koronán fellelhető más zománcképekkel mindenképpen elgondolkodtató, továbbá a kép jelképrendszere összeilleszthető a Korona Atya Isten, Fiú Isten ábrázolásával. A Mária ábrázoláson a kifelé hajló ciprusfa a nyitott nőiesség szimbóluma, míg a két Pantokrator képen a befelé hajló ciprusok a zárt, férfiúi erő jelképei. Az alsó Pantokrator (a Fiú Isten)

A Kahkuli-i Szűz Mária

A Szent Korona további sorsát immáron a Kárpát-medence történetének jegyében kell, vizsgáljuk. A 795-96-os frank dunántúli hódításkor nagy mennyiségű avar aranykincs került hadizsákmányként, vagy váltságként frank honba. Csomor Lajos álláspontja szerint III. Leó pápa ezzel a koronával koronázta császárrá 800 karácsonyán Nagy Károlyt. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a dr. Heribert Illig nevéhez kötődő „kitalált középkor” elméletbe ez a mozzanat semmiképpen nem illeszthető be, hiszen a professzor pont Nagy Károly létezését kérdőjelezi meg. A dolog azért lehet érdekes, mert Heribert Illig elméletéhez számos magyar kutató is csatlakozott, elsősorban azok, akik a magyar őstörténetet az akadémikus állásponttól eltérően szemlélik. Ezen álláspont egyik legillusztrisabb magyar képviselője Pap Gábor.

Szigeti István A Szent Korona titka című könyvében azonban arról ír, hogy a koronát Nagy Károllyal együtt eltemették. III. Ottó német császár 1000-ben kinyittatta a sírboltot, és kivetette a koronát, melyet eredetileg Boleszlo lengyel fejedelemnek szánt. István, magyar nagyfejedelem tudomására jutván a hír, a koronát magának követelte, hiszen ősi jusson az őt illette meg. Így kerülhetett a Magyar Szent Korona a pápán keresztül ismét magyar földre. (Szigeti állítását pontos forrásokkal nem bizonyítja, csupán utalást tesz egy vatikáni kanonokra, aki felhívta a figyelmét a vatikáni levéltárban található, eddig nem publikált iratokra.)

Felhasznált szakirodalom:

Mesterházy Zsolt: A magyar őstörténet kincsestára

(Magyar Ház Kiadó)

Csoma Lajos: Őfelsége a Magyar Szent Korona

Tóth Csaba: A szabír népnév és változatai a történeti forrásokban

Szergej Petranov: A szabirok nemzetsége

(www.orszagepito.hu)

Nagy Gyula: Ellopott magyar őstörténet

Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig

Padányi Viktor: Dentü-Magyaria

Badiny Jós Ferenc: Káldestól Ister-Gám-ig I-II-III.

Mikor készült a Szent Korona?

„A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadványai, valamint a témával foglalkozó történészek többsége szerint a koronát III. Béla (1172-1196) korában állították össze két fő részből: az úgynevezett görög koronából (corona graeca) és a latin koronából (corona latina). A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették a tetejére, meglehetősen durva módon, a Krisztus-kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta, amely úgy keletkezhetett, hogy a koronaékszereket tartalmazó vasláda fedelét azelőtt csukták le, hogy benne a koronát megfelelően elhelyezték volna. Ekkor a felső összekötő ívek is kissé meggörbültek, és több panel eltörött.”

(Wikipédia)

Ez tehát jelenleg a hivatalos állásfoglalás a Szent Koronával kapcsolatosan. Nézzük meg azonban azokat a feltevéseket, melyek szöges ellentétben állnak a fentebb megállapítottakkal.

A Szent Korona "cserélt képei"

A Szent Koronát Amerikából való hazaszállítása után az 1980-as években két szakemberekből álló csoport is vizsgálhatta. Ha végigtekintjük az e tárgyban keletkezett forrásokat, több oldalról is megerősítve látjuk azt a tényt, hogy az akkori magyar politikai elit konkrét , előre megrendelt eredményeket várt a szakértőktől. (Ez az állítás gondolom nem jelent senki számára meglepetést, aki ismerte és megélte a kommunista Kádár-rezsim éveit, vagy bárhol Közép-Kelet-Európában a szocialista országok valamelyikében volt kénytelen létezni.) A politikai megrendelés pedig úgy hangzott senki ne álljon elő valamilyen új elmélettel a Szent Koronát illetően. Az elsődleges cél az, hogy a korona nem Szent István korából származik, jóval későbbi, s azt gyakorlatilag úgy fabrikálták össze. Ezzel kapcsolatban a szakértőknek előzetesen egy nyilatkozatot kellett aláírni: „… a vizsgálat eredményéről szóban és írásban kellett számolnunk a Korona Bizottságnak, és nem volt szabad nyilvánosságra hoznunk a tudomány addigi álláspontjától lényegesen eltérő eredményt. Kérés volt továbbá, hogy cáfoljuk meg Ferencz Csaba mérnök, egyetemi tanár által vezetett kutatócsoportnak azt a korábban már írásban is közölt véleményét, mely szerint a Magyar Szent Korona mérnöki szempontból egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. (Csomor Lajos: Őfelsége, a Magyar Szent Korona)

Csomor Lajos volt a vezetője annak az ún. ötvös csoportnak, mely másodjára vizsgálhatta a koronát. Csomorék a hivatalos állásponttól messze különböző tényeket állapítottak meg, nem mint képzett történészek, hanem pusztán és kifejezetten az ötvös szakma képviselőiként. Az 1980-as évek politikai kavalkádjában aztán „megszegve” korábban aláírt nyilatkozatukat Csomor Lajos közre is adta álláspontját, mely a mai napig vitára ad okot korona ügyben. (Megjegyzem, a vita a mai napig elsősorban politikai természetű, amely a liberális és konzervatív értelmiség között zajlik.) Mielőtt azonban belemennénk a látszólag történelmi vita politikai vetületeibe, nézzük mit mond Csomor a Szent Koronáról:

- A korona tetején álló ferde kereszt az akadémikus álláspont szerint később került a korona tetejére, a felső Krisztus-kép durva átfúrásával. Csomorék szerint a kereszt alatti lyuk fel van peremezve, a kereszt tehát eredeti. A kérdést az teszi igazán érdekessé, hogy a Csomor-féle csoport előtt vizsgálódó ún. „mérnök csoport” egy egységes arányrendszert vélt felfedezni a koronán, (aranymetszés) s ez az arányrendszer csakis a kereszttel együtt értelmezhető.

- Az ötvösök szerint a keresztpántok zománcképei enyhén hajlottak és a szárak végén gyöngydrót fut végig. Tehát a képeket kifejezetten a koronához készítették, nem készíthették azokat lapos tárgyra, vagyis utólagosan nem „szegecselték fel azokat”, továbbá a koronáról nem vághattak le részeket, amit itt a gyöngydrót folytonossága bizonyít. (Sok kutatót zavar, hogy a tizenkét apostol helyett csak nyolc van a koronán, így azt feltételezik, hogy négyet eltávolítottak róla.)

- A koronát egységes tárgyként tervezték, mivel az alsó „corona graeca” önmagában aszimmetrikus, közepén és az első körmező tengelye és a fölötte lévő Krisztus–kép tengelye között 3,5 mm elcsúszás van. A hiba szabad szemmel azért nem látszik, mert a készítők a pártát kifejezetten a mai keresztpánt tengelyéhez igazították, vagyis a felső rész az alsóval együtt készült.

- Végezetül az ötvös csoport legnagyobb felfedezése az volt, hogy a bizánci uralkodókat ábrázoló képeket utólagosan helyezték fel a koronára. Ezen három lemez nem eredeti részei a koronának, foglalataikat kifeszítették majd visszazárták. A Dukász-lemez ugyanakkor olyan nagy , hogy le kellett szedni az itt végigfutó gyöngysor adott szakaszát, s a lemezt hozzá kellett szegecselni a mögötte lévő apostol képhez, tönkretéve azt. Így a három lemez alkalmatlan a kormeghatározásra.

Tamás félig letakart képe

Az MTA Művészettörténeti Bizottsága már 1984-ben tudománytalannak minősítette az ötvösök állításait, így a „bevett” tudomány berkeiben a mai napig eretnekség más nézeteknek hangot adni. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a másik oldalon megjelentek olyan már-már a fantasztikus irodalom körébe sorolható vélemények, ami szerint a korona egy adó-vevő készülék, melynek segítségével a felkent király Istennel, istenekkel (!) , sőt a Szíriuszbeliekkel kerülne közvetlen kapcsolatba. A magam részéről nem hiszem, hogy nemzeti öntudatunknak egy ilyen sci-fi vonulta jót tenne. Érdemes azonban megállni egy pillanatra Pap Gábor művészettörténész azon feltevése mellet, mely szerint Dukász Mihály képe helyén eredetileg Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya lehetett. Révay Péter XVII. században élt koronaőr állítása szerint valóban volt egy ilyen kép a koronán, s a másik két lemez helyén pedig egy-egy arkangyal képét vélte felfedezni.

Csomor Lajos legújabb kutatásai alapján arra következtetésre jutott, hogy a Szent Koronát a Kaukázusban készítették, s ez a Kr.u. IV. században történhetett: „ A Szent Korona, mint ötvösmű az aranyművesség és rekeszzománc készítése alapján a Kaukázusban készített műtárgyak csoportjába sorolandó. A rekeszzománc készítésének kezdetét – amilyenek a Szent Korona zománcképei is – vannak, akik a Kr.e. II. és vannak aikik a Kr.u. II. századra teszik. Ettől korábban tehát a Magyar Szent Korona nem készülhetett. A zománcképek minősége és az aranyművesség szakmai megoldásai a Kr.u. IV-V századra mutatnak. Vannak azonban egyéb szempontok is, melyek a Szent Korona készítési idejének alsó határát még pontosabban meghatározzák. Ezek közül a legfontosabb a Szent Korona eszmei megtervezése. A Szent Korona keresztpántján, a kereszt alatt van az Atya Isten zománcképe, elöl, az abroncson a Fiú Isten , hátul a Fiú Istennel ellentétben, Mihály király képe helyén eredetileg Szűz Mária képe volt. E kép foglalatának tetejében egy tulipán volt, amelyet Izabella királyné tört le, mikor a Szent Koronát át kellet adnia Habsburg Ferdinándnak. A tulipán az ősműveltségben a termékenység jelképe volt. A Magyar Szent Koronára is ilyen értelemmel kerülhetett, mint a Szentlélek jelképe.”

Mi következik abból, ha elfogadjuk Csomor fenti állítását? Az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szentlélek együttesen a Szentháromság tanát jeleníti meg, vagyis a 381-es II. Egyetemes Konstantinápolyi Zsinat előtt, amikor is ezt a tant az elfogadták, a korona nem készülhetett. Ugyanakkor ezzel csak az alsó időhatárt tisztáztuk. A magyar őstörténet ma már talán kevésbé kiátkozott állítása az, hogy az Árpád-ház (Turul-nemzetség) ősei a Kaukázustól délre eső, Fekete-tenger és Kaszpi-tenger közötti térségből származnak. Ezen őshazát nevezik Szabíriának. (forrás: Padányi Viktor, Bíró József, Lukácsi Kristóf, Bakay Kornél történészek művei)

E vidék pontosan Örményországtól északra terül, ahol Bertalan és András apostolok térítettek. Az emberek azonban nem adták fel oly könnyen ősi hitüket, és ez talán még nagyobb nyomatékkal állítható a különböző vallások és istenhitek jelképeinek esetében. Véleményem szerint ezt az átmeneti kort tükrözi a Magyar Szent Korona is. Atya Isten, Fiú Isten és ha elfogadjuk Csomor álláspontját Szűz Mária egyértelműen keresztény jelképek. (Bár némi „pogánykori” felhang is beszüremkedhetett, hiszen az Atya Isten a Napatyának, a Fiú Isten az ősi hit Hadórának, a Világfelügyelő Aranyfejedelemnek felelhet meg. De úgy gondolom még egyértelműbb a kép Szűz Mária esetében, kiben az ősi Földistennő, a termékenység, az élet forrása él tovább keresztényi tematikánkban.) Ugyanakkor az Atya Isten és a Fiú isten közrefogó, befelé hajló ciprusfák, az Atya Isten balján a rozetta jobbján a Nap és a Hold mind-mind az ősműveltség, sőt megkockáztatom, a mezopotámiai ősműveltség fogalomkörébe sorolható. A Szent Korona készítésének idejét illetően e jelképek is iránymutatóak lehetnek. Nézetem szerint tehát valami olyan korai századra kell gondolni, amikor már megjelent a kereszténysége, de az ősi hit, az ősműveltség elemei is elevenen élnek. Ez pedig, ha elfogadjuk a korona készítésének helyéül a Kaukázust, akkor csakis a Kr.u. IV.-V század időszaka lehetett.

"... címerének tetejében Arany Koronánk..."

A Szent Korona

"Meg kell fejtenünk a Szent Korona titkát, azaz beszélnünk kell a Szent Korona misztériumának kérdéseiről is. El kell magyaráznunk, mit jelent a Szent Korona tagjának lenni, mi a Szent Korona tana, mit jelentett (és mit jelenthetne) a Szent Korona misztériumában élni."

Kocsis István Magyarország Szent Koronája című könyvének internetes ajánlásában olvasható a fenti idézet. Azt gondolom, hogy a magyar genezis feltárása méltán kell induljon ezzel a témával, hiszen e nemzeti ereklyénk, melyben egyesek - tudatlanul - a királyság intézményrendszerének jelképét látják csupán, a maga szakralitásában egy olyan üzenet hordozója ezer (?) esztendő óta, amely üzenetben nem a múlt, hanem leginkább a jövő, a magyarság túlélésének egyedüli ígérete rejlik.
XX. századi golgotánk nem véletlen velejárója volt az, amikor 1946-ban a királyság, mint államforma idejétmúlttá nyilvánításával együtt a Szent Korona tant is az idegen érdekek alapján szerveződő politika feledésre ítélte. Sikeresen tették ezt, hiszen az oktatásból történő száműzéssel kiirtották azt az egymást követő generációk tudatából, így nemzeti lelkünk egy nagyon is lényeges darabját szakították ki, mintegy a magyar nemzeti tudat lényegét átírva, felülírva, átkódólva. A művelet sikeres volt, hiszen 1990-ben a frissen hatalomhoz jutott "új-régi"elit egy pillanatra sem gondolta, hogy a jogfolytonosságot helyreállítsa, hogy a történelmi eredeztetést az ezer éves magyar államiságból vezesse le. E helyett pártállástól függően az 1946-os magyar köztársaságban, 1956-ban keresték a jogfolytonosság forrását.
De mi is az a Szent Korona tan, amelytől így fél a jelenkori magyar, és hozzátenném az egykori Magyar Királyság területén osztozkodó államocskák, sőt az Európai Unió politikai elitje is? Bűnös, nacionalista, soviniszta, idegengyűlölő, a fasizmus, a neonácizmus melegágya az, ahogyan azt legelszántabb ellenfelei hírdetik, vagy csupán egy valóban idejét múlt ideológia, melynek a legfeljebb a történelemkönyvekben a helye? Mi az a gondolat ebben a tanban, melytől ennyire félni kell, mitől ennyire óvják a felnövő magyar ifjuságot? A válasz egyértelműen politikai okokat sejtet. Kocsis István már idézett könyvében írja:

"Magára valamit adó állam elsőrendű érdeke, joga és kötelessége, hogy létét, időben visszafelé, az elfogadható legtávolabbi pontig vezesse vissza. Érdeke , hogy ezáltal presztizsét növelje, joga alanyi mivoltában, kötelessége az őt alkotó természetes és jogi személyekkel szemben. És e tekintetben nem számithatnak politikai szempontok, tehát hogy adott állam történelmének egyes szakaszaiban lezajlott események megfelelnek-e akár a kortárs, akár a kései kül- vagy belföldi köz, magán, vagy bármilyen csoportérdeknek. Csak és kizárólag egy dolog számit: az állam, mint a jog alkotója és alanya, létezett- e, s képes volt-e funkcióit akadálytalanul gyakorolni.Fentieknek megfelelően az államot alkotó nép v. népek, valamint kultúra v. kultúrák ugyanigy történetüket a számukra, illetve a történttudomány számára még elfogadható legtávolabbi időkből igyekeznek eredeztetni. Állam, nép, kultúra: ezen országalkotó tényezőknek a kezdetektől máig követhető, lényegi és hirtelen minőségváltáson át nem esett mivoltát nevezzük folytonosságnak. Ha fenti hármasból egy megváltozik: azzal az ország folytonossága még nem sérül. Ha kettő: akkor már erősen kétséges. A harmadik esetről nincs mit mondani."

Állam,nép és kultúra. Ez hát az a három országalkotó elem, amelynek folytonossága elengedhetetlen, ha az identitás teljes tudatában lévő, önmagát kormányzó országról beszélünk. Nézzük meg hogyan állunk ezekkel a mai XXI.századi Magyarország esetében. Az állam jogfolytonossága 1946-ben megszakadt, a nép, amely tökéletes birtokában van saját identitás tudatának szintén nem létezik az által, hogy az elmúlt 60 évben ellenpropagandákkal tömték a fejét három generációnak. Maradt tehát a kultúra, amely még valamelyest pislákol, de látnunk kell, hogy jelenleg ezen utolsó, már meg-megroppanó bástya ostroma zajlik.

A Magyar Szent Korona és megítélése a történelem folyamán

A magyar középkor a Magyar Szent Koronáról azt vallotta, amit első királyunk Szent István legendájának Hartvik püspök által Kálmán király uralkodása idején (1095-1116) készített változatában olvashatunk, amely szerint a pápa Asztrik (Anasztáz) püspökkel Szent Istvánnak áldását és egy koronát is küldött. Thietmar von Merseburg (+1018-ban) jelentésében ugyan megemlékezik arról, hogy III. Ottó hozzájárult István magyar fejedelem királlyá koronázásához, a pápa áldását is küldte, de semmiféle koronáról nem ejt szót.

1790 után Weszprémi István, Katona István, Koller József, majd Franz Bock kezdtek alsó ún. "görög" és felső, ún. "latin" koronáról beszélni. A korona hátsó részén elhelyezett Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket sem Ipolyi Arnold, sem Hampel József nem tudta egységes koncepciójába betenni. E okozott problémát Czobor Bélának, Varjú Elemérnek, Otto von Falkénak és sok más főleg művészettörténész és régészkutatónak. A Magyar Szent Korona származási idejét a IX. századtól a XIII. század közöttire, annak keletkezési helyét pedig Bizáncba, Rómába, Nyugat-Európába és ki-ki fantáziájának és műveltségének megfelelően minden más helyre tette. Szent Koronánk részei voltak könyvabroncsok, ereklyetartók, kapudíszek, stb. Akadtak "hagyományos" magyarázók, akik nem ismerve a Szent Korona analógiáit taglalgatták annak felső és alsó részét, mintha azt úgy külön készítgették volta és valamikor - a késő-középkorban - összebarkácsolták. Sajnos az ilyen konformis nézetek vallók leírásai kerültek be a köztudatba. Ilyen "hagyományos" nézetet vallott a Benda Kálmán és a Fügedi Erik páros, valamint a Kovács Éva és a Lovag Zsuzsa páros, majd Kopári Dénesnek volt afféle "egyéni" nézete, amely szerint Szent Koronánk felső része Szent Bertalan apostol ereklyetartójából készült volna. E nézetek - Szent Koronánk eredetére eddig kb. 40 elmélet született - felsorolása aligha több tudománytörténeti érdekességeknél.

Új fordulatot vett a Szent Korona vizsgálata, miután az az Egyesült Államokbeli Fort Knox-ból 1978 január 6-án visszakerült Magyarországra. Ekkor egy négytagú mérnökökből álló csoport (tagjai: Beöthy Mihály, Ferencz Csaba, Ferenczné Árkos Ilona és Fehér András) végzett olyan vizsgálatokat a Magyar Szent Koronán, amely megkérdőjelezték a "hagyományos" nézeteket. Később Ludwig Rezső és Csomor Lajos aranyművesek ötvös és aranyműves szemmel vizsgálták meg szent ereklyénket és a következő alapvető természettudományos ténymegállapításokra jutottak:

A Magyar Szent Korona egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Szakmailag nem lehet sem bizánci, sem dél-, sem nyugat- sem észak-európai készítmény. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű kaukázusi technikák felhasználásával feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett. A felső pánton eredetileg is nyolc apostol volt, az alsó rész hátsó oldalán levő - feltehetően Szűz Mária, Raffael- és Uriel arkangyalok képét későbben cserélték ki és másodlagosan tették be a ma látható Konstantín, Dukász Mihály és Geobicás képeket.

Hogy az immár szakmailag bizonyítottan egységes korona hol és mikor készülhetett arra is több nézet van. Csomor Lajos szerint "a Kaukázusban készült hun formában, hun és párthus valamint kaukázusi ábrázolási hagyományok szerint, hun és párthus viseletek ábrázolásával hun és kaukázusi munkamódszerrel" a IV. században. Mivel a dunhuangi 325-ös barlangban két vezető hun fején, valamint az ordoszi sírleletek között is a Szent Koronánkhoz hasonló kör- és keresztpántos korona látható. Felvetődik a kérdés: nem egy ősi hsziungnu (hun) fejedelmi viselet túléléséről van-e szó? Szigeti István szerint Szent Koronánk ott volt az avarok által Kaukázusból elrablott aranykincsek között, amelyet Nagy Károly zsákmányolt, vagy valamelyik avar kagán (el)adott neki. Vannak adataink arról, hogy amikor Nagy Tundum avar kagán Aachenben hódoló látogatást tett és megkeresztelkedett 796-ban a csodálatos avar ékszerek között volt egy drágamívű korona is és hódolata jeléül felajánlotta Nagy Károlynak. Feltehető, hogy ezekkel az avar kincsekkel együtt került Szent Koronánk Aachenbe. III. Leó pápa 800-ban Nagy Károlyt ezzel a koronával koronázta meg. A korona Nagy Károly halála (804) után az uralkodóval 1000-ig Aachen-ben a sírban nyugodott. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját. Amikor október 2-án Rómába érkezett, a Szent Koronát is magával vitte és átadta II. Szilveszter pápának, aki neki barátja volt. II. Szilveszter pápa (Gilbert) pedig ezt a koronát küldte el Szent Istvánnak 1000. karácsonyán. Szigeti István szerint a Szent Korona 310 táján Grúzia keleti részében készült. E logikusnak látszó feltevés mellett természetesen még igen sok más is létezik; Csapody Csaba egész egyszerű feltételezése pl., az; István volt olyan hatalmas és gazdag király volt, hogy vehetett vagy készíttethetett magának grúz műhelyben koronát, amivel Anasztáziusz (Asztrik) apát őt 1000 karácsonyán megkoronázta.

A magyar Szent Korona eszmei tartalma

A korona két részre oszlik, ahogy két szerkezeti egység alkotja a koronát: az abroncs és a pántok. A felső rész Isten mennyei birodalmának a szimbóluma; az alsó rész Isten földi országát jelképezi. A pántok csúcsán felírás nélkül az ég és a makrokozmosz uraként trónol a Teremtő Atya Isten. Az alsó részen az abroncson felírással (Jézus Krisztus görög nevének rövidítésével) Isten földi birodalmának ura, Krisztus székel Mihály és Gabriel arkangyal kíséretében. A pántokon az Atyától jobbra nem lehet más, mint Krisztus földi helytartója, Péter, háta mögött Péter helyettese, a második fő-tanítvány, Jakab áll. A Pantokrátor balján Pált ábrázolja az ikon, mert ő külön meghívást kapott. Leveleinek egy része a kisázsiai egyházakhoz szól, így kultusza az örményeknél is megvolt. Ezután következik a kedvenc, szeretett tanítvány, János, akire az Atya Fia, Krisztus a kereszten függő édesanyját bízta. Péter lábánál testvére, András látható, aki először ismerte föl, hogy Jézus messiás. Sokan felvetik, hogy miért nem 12 tanítvány van a Szent Koronán; azért, mert a 12 tanítvány (Júdással együtt 13) csak az Utolsó Vacsoránál volt együtt. A középkori templomok bejáratánál általában csak 8 apostolt szoktak ábrázolni. A korona tervezője azokat a szenteket választotta példaképnek, amelyek védőszenteknek bizonyultak egy keresztény uralkodó számára (Kozma, Damján, András, Fülöp, György és Demeter). A Szent Korona valamennyi ábrázolt személye örmény típusú; legklasszikusabb a két angyal ábrázolása. A Isten égi és földi birodalmának egybeszövése klasszikusan a Magyar Szent Koronában csúcsosodik ki.

(Dr. Kiszely István)

A Szent Korona- tan

A közvéleményben ma is él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte/adta Szent Istvánnak, az első magyar királynak. A határainkon kívüli magyarság tudatában az anyaországbeliekénél sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Magyar Szent Koronához hozzá tartozik a Kárpát-medence egész területe. Ennek oka az a jogviszony, melynek értelmében a Kárpát-medence a Magyar Szent Korona tulajdona. Ebből következően a Kárpát-medence minden polgára, aki a Magyar Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, a Magyar Szent Korona polgára. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Szent István magyar király Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, és ezért ezen a jogi helyzeten a földi hatalmak nem változtathatnak. A szentkorona-eszme Szent István tudatos politikai és államjogi alkotása.

A szentkorona-eszme, mint államjogi rendszer alkalmas arra, hogy ma is jogi, társadalmi rendünk középpontjában legyen, ugyanis ez keresztényi, türelmes, befogadó - nem kirekesztő -, ugyanakkor nemzetvédő és megtartó erő is.

"A Szentkorona-tan nem csak emléke egy dicső múltnak, hanem, kötelező érvénnyel bíró közjogi tan. A Szent Korona élő személyiség voltát és a Szentkorona-tan hatályos közjogi tan voltát nem kérdőjelezheti meg az a sajnálatos tény, hogy a mai magyar törvényhozó hatalom nemcsak, hogy nem igényli a Szent Korona közjogi tana segítségét, de nem is tekinti élőnek, illetve hatályosnak, márpedig a Szent Korona a mai magyar társadalom akaratától is függetlenül az, ami volt, aminek hosszú évszázadokon át tekintették. a magyar államhatalom alanya, a Szentkorona-tan pedig a történelmi magyar alkotmánynak éppen az a központi elmélete, amely hatálytalaníthatatlansága által legfőbb biztosítéka a magyar közjog folytonosságának"

(Kocsis István).

Szent Istvánnak "Intelmei" szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet, az ország védelmét és az országban lakó, együtt élő, vendégként befogadott idegen népeket.

Források

Kocsis István: Magyarország Szent Koronája

Dr. Kiszely István: A titkok koronája